Mikortól is használunk öltözőszekrényeket?
Az ősembernek nem nagyon volt rá szüksége, bár én magam előtt látok egy barlangtermet rengeteg medvebundával. De akkoriban még a mosakodás sem volt túl népszerű, nemhogy a tiszta ruha.
A görögöknél a színházaknak volt fontos kiegészítője az öltözőterem, amely akkora volt, hogy gyakran ott rendezték az előadások utáni bulikat. Mivel a színészek 100%-a férfi volt, hát…
Az ókorban a gazdagabb római családoknál öltözőszobák voltak, nem volt szükség arra, hogy elzárják a ruháikat. A szegényeknek pedig egy-két öltözet ruhájuk volt csak.
A ruhák felakasztva való tárolása csupán a barokk korban vált szükségessé. Főúri háztartások azonban nem igényeltek ehhez szekrényt. Az európai udvarok számára irányt mutató Franciaországban, nemkülönben Angliában, előkelő helyen erre szolgált a ruháskamra (garde-robe).
A gazdagabb családoknál nemcsak ruháskamra volt a hálószoba mellett, hanem az öltöztető szolga szobája is. A kisebb lakással rendelkező polgárság viszont rákényszerült, hogy felsőruháinak is a lakótérben, előszobában vagy lakószobában szorítson helyet és ehhez megfelelő szekrényt csináltasson. A házba betérők szeme előtt lévő polgári ruhásszekrénynek illő díszítést kellett kapnia; így vált tulajdonosai presztízsbútorává.
A szegényebbek még sokáig ládákban tárolták ruháikat, de aztán a polgári rétegektől a köznép használatába is átkerült az öltözőszekrény – Magyarországon egyébként igen későn. És már el is érkeztünk a mai korba, ahol az öltözőszekrények elsődleges használata a nyilvános helyeken indokolt, ahol a személyi érdekek ( tulajdon, intim ruhadarabok ) védelmét szolgálja. Az öltözőszekrénynél a dekoratív megjelenésen kívül ( sportcentrum ) előtérbe került a tartósság és a biztonság is.
